Ezt a fotót egy vihar alatt készítettem. És tudják, ez a pillanat egész életemre emlékezetes maradt.
Sok mindent láttam már az életemben. De ez a nap különleges volt számomra. Nemcsak a természet erejével lepett meg, hanem ráébresztett arra is, hogy mi magunk is a természet részesei vagyunk.
Először nem éreztem semmi különöset. A parton álltam, és néztem, ahogy a szél elűzi a felhőket. A hullámok egyre erősebbek lettek, és dübörögve csapódtak a partra. Hihetetlen energia volt érezhető – mintha a természet valami különlegesre készülne. Abban a pillanatban csak egy fotót akartam készíteni, mert még soha nem láttam az óceánt ilyen viharos állapotban.
Pár perc múlva történt valami, amire egész életemben emlékezni fogok. Még az emberi létezés értelméről is megváltozott a véleményem. Villám villant meg a horizonton. Valami szokatlan volt benne. A villanás nagyon fényesen megvilágította az eget – mintha a sötét éjszaka után új, napos nap köszöntött volna be.
Aztán dörrenés hallatszott. Valódi üvöltés volt, amely rezgést keltett a mellkasomban. Abban a pillanatban a természet hihetetlen erejét éreztem – áthatolt minden porcikámba. Úgy tűnt, mintha az egész bolygó ilyen hanggal beszélne hozzám, demonstrálva hatalmát.
Még néhány lépést is hátraléptem. Nem, nem féltem. Tiszteletből tettem ezt. Ilyen pillanatokban egyszerűen rájössz, hogy az ember a világ legkisebb részecskéje. De abban a pillanatban rájöttem, milyen boldogok vagyunk. Hallhatjuk és láthatjuk a természet harmóniáját és szépségét különböző állapotokban.
Amikor megnéztem a készített fotót, rájöttem, hogy semmi sem tudja átadni azokat az érzelmeket, amelyeket a vihar látványa keltett bennem. Milliók csodálták a munka eredményét, a színek erejét és a hatalmát, de én többet kaptam. Ott voltam, és élveztem a sós szél illatát, a sirályok kiáltását, és a fülemmel hallottam az óceán hullámai moraját.
Ez a pillanat megértette velem, mennyire fontos minden pillanatot értékelni. Gyakran elfelejtjük, mennyi mindenünk van valójában. A természet gyönyörű a vad és engedetlen természetében, de az emberek annyira elfoglaltak, hogy ezt nem veszik észre. Pedig néha egyszerűen csak meg kell állni, és meg kell nézni a szépséget minden részletében.
Azóta, amikor vihar kezdődik, megállok, és csukott szemmel emlékszem vissza arra a viharra. Olyan emberré válok, aki szerencsésen részese lehet ennek a csodálatos világnak, és megpróbálhat beolvadni a természetbe.
Nagyon fontos, hogy ne csak nézzük a természetet, hanem érezzük is. Ilyen pillanatokban tudatosulhat bennünk, milyen szépség veszi körül az emberiséget. Csak hallani, nézni és megérteni kell. Egyetértenek?