Valerie Perrine, aki az 1970-es években Hollywood egyik legragyogóbb sztárja volt, szépségével és tagadhatatlan tehetségével varázsolta el a közönséget.
De mielőtt a kamerák felfedezték volna, Las Vegasban topless táncosnőként dolgozott — és egy országszerte nagy port kavaró, nagy horderejű ügyben alig menekült meg egy sokkoló gyilkossági kísérlettől.
Ma, 82 évesen Perrine még mindig felkelti a figyelmet… És talán le is érdemes ülnie, amikor meglátja, milyen lenyűgözően néz ki manapság.
Elvarázsolta a japán császárt
Valerie Perrine 1943-ban született a texasi Galvestonban, egy már eleve a színpadi világhoz kötődő családban. Édesanyja showgirl volt, édesapja pedig az amerikai hadsereg tisztje. Alig négyévesen Valerie fellépett a japán császár előtt, miközben családja a második világháború után ott állomásozott, és részt vett a záróünnepi táncban – fekete paróka nélkül –, ami már akkor is utalt arra, hogy egy napon sztár lesz belőle.
Miután visszatért az Egyesült Államokba, Valerie édesanyja nyomdokaiba lépett, és tinédzserként a tánc felé fordult. 17 évesen elszökött otthonról, hogy Las Vegasban lépjen fel. A Strip mentén házról házra járt, mígnem megkapta első nagy áttörését: kóruslányként szerepelt a Desert Inn Hotel and Casino „Hello America” című műsorában.
Ezt követően hetente akár 800 dollárt is keresett, ami ma körülbelül 8 000 dollárnak felel meg.
Miért költözött Hollywoodba
Az 1960-as években Perrine hetente akár 12 előadást is tartott Las Vegasban. A táncparketten és a lépcsőkön fel-le táncolt, nehéz jelmezekben és félmeztelen ruhákban, miközben folyamatosan tökéletesítette mesterségét. De nyolc év után a sivatagban rájött, hogy ideje változtatni.
„Úgy döntöttem, változásra van szükségem. Hollywoodba költöztem” – mondta később.
1972-ben jött egy kis áttörés, amikor George Roy Hill Kurt Vonnegut Slaughterhouse-Five című regényének filmadaptációjában Montana Wildhack, egy softcore pornószínésznő szerepét kapta meg.
„A színészkedés nem volt olyan dolog, amit kifejezetten kerestem volna. Egy kis vacsorán voltam, ahol egy ügynök éppen valakit keresett a szerepre… Az ügynök meglátott bennem valamit, és úgy gondolta, tökéletes lennék a szerepre. Így lettem színésznő” – magyarázta Perrine 2025-ben.
Talán elkerülhetetlen volt, hogy Valerie-t előbb-utóbb felfedezzék, mert a formás alkatú nő bizony nem maradt észrevétlen Hollywoodban.
Barátai szerint lehetetlen volt nem észrevenni, ahogy egy élénk narancssárga, 1973-as Chevrolet Suburbanban száguldott Beverly Hills utcáin, amelynek rendszáma „RATS 1” volt. Széles, lógó kalapjával és túlméretezett napszemüvegével merész üzenetet közvetített, bárhová is ment.
Meg kellett védenie magát
A Slaughterhouse-Five után Valerie 1972 májusában megjelent a Playboy magazinban, és történelmet írt azzal, hogy ő volt az első színésznő, aki meztelenül jelent meg az amerikai országos televízióban, a Hollywood Television Theater című műsorban, Bruce Jay Friedman Steambath című darabjának PBS-en sugárzott adásában.
Csak néhány csatorna sugározta a műsort, de ez a pillanat megerősítette merész hírnevét.
Összességében Valerie-nek nem volt gondja azzal, hogy szexistennőnek vagy szexbombának bélyegezzék – azok a címek, amelyek másokat talán zavartak volna, őt láthatóan nem zavarták. 1975-ben a The Houston Postnak adott interjúban így magyarázta a nézőpontját.
„Nem bánom, ha meztelen jeleneteket kell játszanom. Nem leszek Marilyn Monroe, mert eleve nem tekintek magamra egy darab húsnak. Van egy szilárd személyes filozófiám” – mondta, majd bővebben kifejtette gondolatait.
„Természetesen a »szexistennő« címnek vannak hátrányai is. Az emberek egy bizonyos képet alkotnak rólad. Már a partikon is óvnom kell magam, ahol rengetegen egyszerűen azt feltételezik, hogy ágyba bújhatnak velem. Néha kínosnak érzem magam. Néha pedig dühös leszek.”
Melyik munkájára a legbüszkébb?
Valerie nagy áttörése 1974-ben következett be Bob Fosse Lenny című filmjével, amelyben Honey Bruce-t, a Dustin Hoffman által alakított komikus, Lenny Bruce feleségét játszotta.
A Lenny-ben Valerie olyan nyers alakítással törte át Hollywood határait, amely megváltoztatta a közönségnek a nőkkel kapcsolatos képeit a képernyőn. A szerepért Oscar-jelölést kapott a legjobb színésznő kategóriában, Golden Globe-jelölést, valamint elnyerte a legjobb színésznő díját a cannes-i filmfesztiválon.
Valerie szerint az összes filmje közül a Lenny az, amire a legbüszkébb.
„Dustin mellett dolgozni, aki korszakának egyik legtehetségesebb színésze volt, igazi áldás volt. Minden összeállt, és valami varázslatosat hoztunk létre” – mondta Valerie.
A hollywoodi sztárság éppen a csúcspontján volt, amikor Valerie 1978-ban elvállalta Eve Teschmacher, Lex Luthor elbűvölő társa szerepét a Superman című filmben.
A szerepet a Superman II (1980) című filmben is újra eljátszotta, bár a második filmben jelentős újravételekre került sor Richard Donner rendező leváltása után, így Perrine nem volt tisztában bizonyos változásokkal.
Kólával fűtött, sztárokkal teli partik
Bár Miss Teschmacher lett a legikonikusabb szerepe, Perrine karrierje hullámvölgyeken ment keresztül. Szerepelt a Can’t Stop the Music (1980) című filmben, amiért Razzie-jelölést kapott a legrosszabb színésznő kategóriában – bár a film később kultklasszikussá vált.
A kudarcok ellenére megőrizte legendás hollywoodi báját. „Csodálatos partikat rendezett az egész stábnak” – emlékezett vissza Caitlyn Jenner a The Hollywood Reporternek adott interjúban. „Ő volt a legkiválóbb háziasszony, és tudta, hogyan kell mindannyiunknak remekül szórakoztatni.”
Mindezek ellenére Valerie teljes mértékben kiélvezte a hollywoodi életet. Hosszú ideje barátja és egykori párja, Nels Van Patten szerint a sztárszínésznő „gyönyörű nők egész seregét” látta vendégül legendás medencepartijain és ebédein a Sherman Oaks-i birtokán.
A vendéglista olyan volt, mint a szórakoztatóipar krémjének névjegyzéke: Rod Stewart, Mick Jagger, Jacqueline Bisset – bárki, aki számított Hollywoodban, eljött Perrine partijaiba. Amikor a The Hollywood Reporter megkérdezte tőle, mi tette különlegessé a partijaikat, Valerie tréfásan így válaszolt: „A kokain.”
Lehet, hogy meggyilkolták volna
De Valerie Perrine élete nem csupán csillogásból és ragyogásból állt — halálközeli pillanatokat is túlélte. 1969-ben a hollywoodi fodrász Jay Sebringgel járt.
Egy este a férfi meghívta őt egy vacsorapartira a los angelesi Benedict Canyonba. Valerie-nek sikerült találnia valakit, aki aznap este helyette dolgozott volna, de az utolsó pillanatban az illető megbetegedett, így kénytelen volt bemenni dolgozni.
Kiderült, hogy éppen azon az estén a Manson-család brutálisan meggyilkolt hat embert, köztük Sebringet és Sharon Tate-et. Ha a helyére jelölt színésznő megjelent volna, Valerie Perrine is az a szörnyű éjszaka újabb áldozata lett volna.
Az évekig tartó tánc és színészkedés is megviselte a testét. „Emlékszem, az orvos azt mondta, hogy a teste olyan kopott volt, mint egy NFL-játékosé” – mesélte Stacey Souther rendező, aki évek óta gondoskodik Perrine-ről.
Gerincműtéten esett át, ami után hónapokig tartott a felépülése.
A Parkinson-kór elleni küzdelem
2015-ben Valerienél Parkinson-kórt diagnosztizáltak. Egészségügyi problémái már 2011-ben kezdődtek esszenciális remegéssel, amit először egy filmforgatáson vettek észre, amikor egy hangmérnök megkérte, hogy ne rázza a kávéscsészét a többszöri felvételek során. „Először egy filmforgatáson vettem észre, hogy remeg a kezem… Egy ideig tartott, mire rájöttem, mi a bajom” – emlékszik vissza Perrine.
Testvére, egy ideggyógyász szakorvos, hozzáteszi: „Az esszenciális remegés csak akkor jelentkezik, ha az ember a karját vagy a lábát használja, de aztán egy évben karácsonykor nálunk vendégeskedett… és borzalommal láttam, hogy a keze a térdén pihenve is remeg. Ez volt az egész lefelé vezető spirál kezdete.”
Perrine rendkívüli rugalmassággal állt szembe ezekkel a kihívásokkal. „Mindig a pillanatban éltem. Nem rágódom a múlton, és nem aggódom a jövő miatt. Igyekszem a mának élni, és a Parkinson-kór sem változtatott ezen” – mondja.
A gyógyszerek, a mély agyi stimuláció, sőt még a marihuána is segített neki megőrizni életminőségét – mondja.
Valerie Perrine ma
Valerie Perrine élete rendkívüli volt: táncosnőként indult Las Vegasban, majd hollywoodi legendává vált, minden esély ellenére túlélte a nehézségeket, és karrierje felejthetetlen maradt.
Most, 82 évesen is továbbra is inspirálja az embereket rugalmasságával, karizmájával és legendás szellemiségével. A legfrissebb hírek szerint Valerie Perrine továbbra is a kaliforniai Beverly Hillsben él, és úgy tűnik, hogy az elmúlt években tapasztalt egészségügyi problémái ellenére is meglehetősen aktívan ápolja Facebook-oldalát.
Nemrégiben megosztott egy fotót, amely sok rajongót örömmel töltött el: az angol színésznő, Sarah Douglas mellett pózolt, akit leginkább Ursa szerepéből ismerhetünk a Superman (1978) és a Superman II (1980) című filmekből.
Köszönjük, Valerie, az évek során szerzett felejthetetlen emlékeket és ikonikus alakításokat. Te valóban Hollywood történelmének része vagy — és csodálatos látni, hogy még mindig ilyen jó formában vagy! Oszd meg ezt a cikket a barátaiddal, ha te is emlékszel erre a legendás sztárra!