A brit királyi család ismét a figyelem középpontjába került, miután III. Károly király úgy döntött, hogy Vilmos herceget nevezi ki az Army Air Corps új főparancsnokává – egy tisztségre, amelyet egészen a közelmúltig Harry herceg töltött be. A királyi család szakértője, Richard Fitzwilliams hangsúlyozta, hogy ez a lépés Harry számára nagy valószínűséggel fájdalmas; állítólag csalódással, sőt könnyekkel reagált rá.
Tekintettel a két testvér közötti régóta fennálló feszültségekre, sokan ezt a rangos katonai tisztség átadását személyes csapásnak tekintik Harry számára – főleg, hogy ő gyakran William jelenlétéhez kötötte a királyi intézményen belüli nehézségeit.
Fitzwilliams szerint ez a döntés tükrözi a királyi család egyre határozottabb hozzáállását Harry iránt – különösen azóta, hogy visszavonult a királyi kötelességektől, és interjúkban és memoárjaiban nyilvánosságra hozott magánéleti részleteket. Az Army Air Corps-hoz kapcsolódó cím elvesztése – egy pozíció, amelyet Harry tényleges katonai szolgálata miatt nagyon nagyra becsült – szimbolizálja a királyi sorokból való kivonulásának következményeit. Számára a katonaság volt az egyetlen terület, ahol személyiségként érezte magát elismertnek, és nem csupán a királyi család tagjaként – ez a tény teszi ezt a változást még fájdalmasabbá.
Annak érdekében, hogy emlékeztessen a királyi múltra, Harry herceg megjelent az „Invictus Games” alapítvány 10. évfordulójának ünnepségén, és viselte a kitüntetését – a Királyi Viktoriánus Rend (KCVO) érdemrendjét és csillagát –, amelyet II. Erzsébet királynőtől kapott. Tom Quinn életrajzíró ezt a gesztust finom, de egyértelmű jelzésnek értelmezi – Harry azon vágyának kifejezésének, hogy a körülmények ellenére soha nem felejtette el elhunyt nagymamája elismerését.
Vilmos herceg kinevezése kényes időpontban történt, különösen ha figyelembe vesszük a Harry és III. Károly király közötti szakadékot. Legutóbbi brit látogatása során sokan várták az apa és fia találkozását – ez azonban nem jött létre, mivel a király zsúfolt menetrendjét hozták fel indokként. Ez az elmaradt találkozó sokakat csalódásként ért, és szimpátiát ébresztett Harry iránt. Bár a herceg szóvivője megértést tanúsított és hangsúlyozta a jövőbeli találkozó reményét, a kommunikáció hiánya csak tovább erősítette a szakadék egyre mélyülő érzését.
A képet tovább bonyolítja Harry nyílt kijelentései a Williammel való megromlott kapcsolatáról. Interjúkban többször is hangsúlyozta, hogy édesanyjuk – Diana hercegnő – teljesen összetört volna ettől az elhidegüléstől, és remélte volna a kibékülést. De olyan események fényében, mint a katonai cím átadása és az apjával való folyamatos párbeszéd hiánya, Harryre nehezedő érzelmi nyomás egyre érezhetőbbé válik. Története szimbólumává válik annak a személyes árnak, amelyet a királyi világtól való búcsúzásért kell fizetni – és azoknak a mély sebeknek, amelyek a Windsor-dinasztia szívében maradnak.