Valaha egyszerű kamasz volt, ám tizenhat évesen megcsináltatta első tetoválását, és onnantól nem tudott leállni. Ma már szinte az egész testét minták borítják, némelyik részt többször is átdolgozták. Meggyőződése, hogy a rajzok vonzóbbá tették, de vajon tényleg így van?
Mielőtt az arcát, a szemhéját és még a füleit is tetoválások fedték volna, Gregory Paul McLaren néven ismerték – átlagos új-zélandi srác volt egy tengerparti városból. Gyerekkorától fogva vonzották a zene, az utcai produkciók és a cirkuszi számok, a barátai egyszerűen csak Gregnek hívták.
Greg fiatal, élénk tekintetű és kedves mosolyú fiú volt, aki nem a hírnévre, hanem a szabadságra vágyott. Szobája falán artisták és zsonglőrök posztere lógott – nem akart sztár lenni, inkább színpadon akart élni, fellépni és ámulatba ejteni a közönséget.Tizenhat évesen elhagyta az otthonát és csatlakozott egy vándorcirkuszhoz, ekkor készült az első tetoválása: egy apró zsonglőrbuzogány a combján, új útjának jelképe. Oda varratta, ahol az anyja nem láthatta.
Ugyanaz a srác maradt, csak festett arccal – tűzgolyókat pörgetve zsonglőrködött Bangkok, Melbourne és Berlin utcáin. Minden út új ismeretségeket, mestereket és persze új mintákat hozott.Eleinte szerény, alig feltűnő motívumok kerültek rá – szavak, cirkuszi képek, totemállatok. Idővel azonban már nem puszta díszítésről volt szó: a tetoválások a belső világának részévé váltak. Végül annyira befedte a bőrét, hogy szakértők szerint gyakorlatilag „kétszeresen” is befestett lett, több felületet is többször átrajzolt és fedett.
Azóta Lucky Diamond Rich néven mutatkozik be, és állítja, egyáltalán nem bánja a döntéseit. A bőre az élete térképe: minden réteg egy történet. Amikor azonban megosztott magáról egy fotót a nagy átalakulás előttről, követői megdöbbentek: egy fiatal, helyes arcú, tiszta tekintetű fiú nézett vissza rájuk – mintha egészen más ember lett volna.