Amikor Diana hercegnő végigsétált a 1987-es cannes-i filmfesztivál vörös szőnyegén, minden tekintet rá szegeződött – a kamerák kattogtak, a vakuk villogtak, a világ lélegzetvisszafojtva nézte földöntúli szépségét.
De abban a pillanatban nem mindenki értette meg a halványkék tüllruha redőinek mélyebb jelentését.
Több, mint divat
Valahányszor Diana hercegnő nyilvános eseményen jelent meg, minden tekintet rá szegeződött. A „nép hercegnőjeként” ismert Diana karizmát sugárzott, és amikor a stílusról volt szó, új szabályokat írt a királyi etikettnek. Az 1980-as és 90-es években Diana a világ divatikonjává vált, gyakran a hagyományos királyi formalitás helyett a lágyabb és elérhetőbb stílust részesítette előnyben.
Az egyik jellegzetes stílusa? A pasztell. Ezek a lágy, elegáns árnyalatok szerves részét képezték a ruhatárának, amelyben minden megtalálható volt: a testre szabott öltönyöktől a lebegő ruhákig.
Diana hercegnő egyik legjelentősebb divatpillanata – bár nem olyan ismert, mint mások – 1987-ben történt.
Diana és Károly herceg csak rövid ideig, összesen 10 órát tartózkodtak Cannes-ban. Hivatalosan a királyi pár azért volt Cannes-ban, hogy megemlékezzen Sir Alec Guinnessről, támogassa a brit filmipart és részt vegyen a Festival Palace-ban rendezett glamúros gálavacsorán.
Megerősített biztonsági intézkedések a gálavacsorán
Diana nem beszélt a vacsora alatt, de nem is volt rá szüksége. Minden tekintet és kamera lencséje rá szegeződött. Ez a vacsora lett a fesztivál legkeresettebb meghívása. A biztonsági intézkedések nagyon szigorúak voltak, a jegyek tulajdonosainak személyazonosságuk igazolására útlevelet kellett magukkal hozniuk, hogy bejuthassanak.
És amikor Diana belépett az „Augusztusi bálnák” című film vetítésére, a legtöbb ember csak egy hercegnőt látott egy újabb lenyűgöző ruhában. A fotósok minden oldalról lefotózták – ruhájának lebegő sifon sálja a szellő fuvallatát fogta meg.
De ez nem csak egy glamour fotózás volt. Diana púderkék, pánt nélküli ruhája, amelyet régi kollégája, Catherine Walker tervezett, nem csak divat volt.
Walker, a tervező, aki később Diana számos legemlékezetesebb divatpillanatát meghatározta, olyan ruhát alkotott, amely nemcsak elkápráztatta a közönséget, hanem tisztelettel adózott egy másik királyi személyiségnek is, aki mély hatást gyakorolt Diana életére. Sima vonalai és jeges árnyalatával a ruha Grace monacói hercegnő eleganciáját idézte – egy nőét, akinek tragikus vége örökre Diana emlékezetében maradt.
A philadelphiai származású sztár, aki a klasszikus elegancia és szépség megtestesítője volt, mindössze 26 évesen távozott a nagyképernyőről, hogy feleségül menjen Renier III herceghez és Monaco hercegnője legyen.
Öt évvel az 1987-es cannes-i filmfesztivál előtt Grace Kelly tragikus autóbalesetben életét vesztette – ugyanez a szívszorító sors érte Dianát is, mindössze tíz évvel később.
Alig említik
Azonban azon a csillogó estén Cannes-ban alig néhány újságíró vette észre a finom tisztelgést, amelyet Diana áttetsző halványkék ruhájába szőttek, Grace időtálló, jeges eleganciájának csendes visszhangját.
Kevesen értették meg, hogy Diana ruhája finom tisztelgés volt az egyik legelső királyi bizalmasa előtt. Legalábbis akkoriban a újságok nem fordítottak erre figyelmet – ha átnézzük a 1987-es archívumokat, nem találunk egyetlen említést sem.
De ma – és akkor is néhány éles szemű megfigyelő számára – a kapcsolat nyilvánvaló. A jégkék színű, lebegő sziluettű ruha feltűnően hasonlított Edith Head ruhájára, amelyet Grace Kelly viselt Alfred Hitchcock „A tolvajt elkapni” című filmjében, amely a Francia Riviérán forgatott jeleneteiről híres.
Grace Kelly világoskék estélyi ruhában, amelyet Edith Head készített neki a 1955-ös „A tolvajt elkapni” című filmhez.
Ez a választás nem volt véletlen. Diana és a tervező, Catherine Walker állítólag közvetlenül Grace filmszerepéből merítették az ihletet – egészen a kék szín konkrét árnyalatáig, amelyet Hitchcock maga választott ki, hogy hideg, érinthetetlen szépség érzetét keltsen.
Dianát és Grace Kellyt egyedülálló kapcsolat fűzte össze. Bár közös életük nem volt hosszú, Dianára mély benyomást tett.
1981-ben, közvetlenül az eljegyzés után, Diana egy jótékonysági estélyen ismerkedett meg Grace-szel. Az ideges és megrázott 19 éves menyasszony a női mosdóban sírva fakadt. Grace, aki akkor 51 éves volt, megölelte és olyan tanácsot adott neki, amit csak egy nő adhat, aki átélte a királyi életet. Ez a pillanat örökre megmaradt Diana emlékezetében.
Cannes különleges jelentőségű volt Grace hercegnő számára is – éppen ott, a Francia Riviérán találkozott 1955 áprilisában, akkor még amerikai színésznőként, leendő férjével, Rainier herceggel.
És 32 évvel később, amikor ugyanazon a francia földre lépett, ahol Grace évtizedekkel korábban először találkozott Renier herceggel, Diana csendben tisztelgett emléke előtt. Nincsenek beszédek. Nincsenek sajtóközlemények. Csak szövet, szín és emlékek.
Ez a lenyűgöző kiegészítő légies, lebegő formát adott a ruhának, „megfogva a szellőt, amely a filmvetítés estéjén erősen fújt”, ahogy a Newsweek írta.
Két évvel később Diana újra felvette ezt a ruhát a Miss Saigon című film premierjére. 1997-ben, alig néhány hónappal tragikus halála előtt, felvette a híres Christie’s jótékonysági aukciójára, ahol 79 ikonikus ruháját árulta el.
A Tatler szerint a cannes-i ruhát 70 700 dollárért adták el. Később, 2013-ban, újra megjelent az aukción, és 132 000 dollárért kelt el, a bevételt pedig egy gyermekjóléti alapítványnak utalták.
2017-ben a ruhát üveg mögött őrizték a Kensington-palotában, a halálának 20. évfordulójára rendezett ünnepi ceremónia keretében. Most egy időkapszulaként szolgál – nemcsak Diana stílusának, hanem csendes mélységének, gyászának és tiszteletének is, amelyet egy nőnek, aki jobban megértette fájdalmát, mint bárki más.
Azon a szeles cannes-i estén a fotósok készítettek egy képet. De talán nem az egész történetet.