Mara Wilson a „Matilda” után elhagyta Hollywoodot

Az 1990-es évek elején a világ beleszeretett az imádnivaló Mara Wilsonba, a gyerekszínészbe, aki olyan családi klasszikusokban játszotta a korához képest érett kislányt, mint a „Mrs. Doubtfire” és a „Csoda a 34. utcában”.

A fiatal sztár, aki július 24-én töltötte be 38. életévét, minden jel szerint a siker útjára lépett, de ahogy öregedett, már nem volt „aranyos”, és eltűnt a mozivászonról.

„Hollywood kiégett velem kapcsolatban” – mondja, hozzátéve, hogy „ha már nem vagy aranyos, ha nem vagy szép, akkor értéktelen vagy”.

1993-ban az ötéves Mara Wilson milliók szívét hódította meg, amikor Robin Williams legfiatalabb gyermekét alakította a Mrs. Doubtfire című filmben.

A kaliforniai születésű sztár korábban már szerepelt reklámokban, amikor megkapta a meghívást, hogy szerepeljen a hollywoodi történelem egyik legnagyobb bevételt hozó vígjátékában.

„A szüleim büszkék voltak rám, de a földön tartottak. Ha valaha is mondtam valamit, hogy »Én vagyok a legjobb!«, anyám emlékeztetett rá: »Te csak egy színész vagy. Csak egy gyerek vagy«” – mondta a ma 38 éves Wilson.

A nagyképernyős debütálása után elnyerte Susan Walker szerepét – amelyet 1947-ben Natalie Wood játszott – az 1994-es A 34. utca csodája című filmben.

A Guardiannak írt esszéjében Wilson így ír a meghallgatásáról: „Elolvastam a szövegemet a produkciós csapatnak, és elmondtam nekik, hogy nem hiszek a Mikulásban.” Utalva az Oscar-díjas színészre, aki az anyját játszotta a Mrs. Doubtfire című filmben, így folytatja: „De hittem a fogtündérben, és az enyémet Sally Fieldről neveztem el.”

„A legboldogtalanabb”
Ezt követően Wilson 1996-ban a Matilda című filmben játszotta a varázslatos kislányt, Danny DeVito és valódi felesége, Rhea Perlman mellett.

Ugyanebben az évben vesztette el édesanyja, Suzie a mellrákkal vívott küzdelmét.

„Nem igazán tudtam, ki vagyok… Volt az, aki azelőtt voltam, és az, aki utána lettem. Ő olyan volt, mint egy mindenütt jelen lévő dolog az életemben” – mondja Wilson az anyja elvesztése után átélt mély gyászról. Hozzáteszi: „Elég nyomasztónak találtam. Legtöbbször csak egy normális gyerek akartam lenni, főleg anyám halála után.”

A kislány kimerült volt, és amikor „nagyon híres” lett, szerinte „akkor volt a legboldogtalanabb”.

11 éves korában vonakodva játszotta utolsó nagy szerepét a 2000-es fantasy-kalandfilmben, a Thomas és a varázsvasútban. „A karakterek túl fiatalok voltak. 11 évesen ösztönös reakcióm volt a forgatókönyvre… Ugh, gondoltam. Milyen aranyos” – meséli a Guardiannek.

„Kimerült”
De a hollywoodi távozása nem csak az ő döntése volt.

Fiatal tinédzserként nem kaptak szerepeket Wilsonnak, aki a pubertáson ment keresztül, és kinőtte a „cuki” státuszt.

Ő „csak egy újabb furcsa, stréber, hangos lány volt, rossz fogakkal és rossz hajjal, akinek mindig látszott a melltartó pántja.”

„13 évesen már évek óta senki sem nevezett cukinak, vagy említette a külsőmet, legalábbis nem pozitív értelemben” – mondja.

Wilsonnak a nyilvánosság előtt kellett megbirkóznia a hírnévvel járó nyomással és a felnőtté válás kihívásaival. Változó imázsa mély hatással volt rá.

„Bennem ott volt ez a hollywoodi elképzelés, hogy ha már nem vagy aranyos, ha nem vagy gyönyörű, akkor értéktelen vagy. Mert ezt közvetlenül a karrierem hanyatlásához kötöttem. Annak ellenére, hogy már kissé kiégtem, és Hollywood is kiégett velem kapcsolatban, még mindig nem jó érzés, ha elutasítanak.”

Mara mint író
Wilson, aki ma már íróként dolgozik, 2016-ban írta meg első könyvét, a „Where Am I Now? True Stories of Girlhood and Accidental Fame” (Hol vagyok most? Igaz történetek a lánykorról és a véletlen hírnévről) címűt.

A könyv „mindent tárgyal, amit a Melrose Place forgatásán tanult a szexről, egészen addig, hogy serdülőkorában rájött, már nem elég „aranyos” Hollywood számára; ezek az esszék nyomon követik útját a véletlen hírnévtől a viszonylagos (de boldog) ismeretlenségig.”

Írt egy „Good Girls Don’t” című önéletrajzi könyvet is, amelyben azt vizsgálja, milyen volt gyermekszínészként az elvárásoknak megfelelni.

„Az, hogy aranyos voltam, csak nyomorulttá tett” – írja a Guardiannak írt esszéjében. „Mindig azt hittem, hogy én fogom feladni a színészkedést, nem pedig fordítva.”

Mit gondolsz Mara Wilsonról? Kérjük, mondd el nekünk a véleményedet, majd oszd meg ezt a cikket, hogy mások is megoszthassák a gondolataikat!