Kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy a kapcsolatom Robert édesanyjával, Elizabeth-tel, instabil lesz. Ő egy abszolút mikromanager volt, aki Robert életének minden területébe beleavatkozott – a barátaiba, az érdeklődési körébe, sőt, a karrierjébe is. Gondosan megtervezte a fiú jövőjét, és egy olyan erős és ambiciózus nő, mint én, nem illett a terveibe.
Amikor Robert és én eljegyeztük egymást, elégedetlensége nyilvánvaló volt. Gonosz mosollyal azt mondta: „A fiam egy olyan nőt érdemel, aki tudja, hol a helye.” Elizabeth számára a feleség az, aki főz, takarít és életét a férjének szenteli. Az én álmom, hogy szoftvermérnök legyek, nyilvánvalóan nem illett bele az ő 1950-es évekbeli ideáljaiba.
Anyám 75 000 dollárt fizetett nekem, hogy hagyjam békén a fiát – a tervének eredménye nem az volt, amire számított.
Egy nap meghívott a nagy birtokára. Amikor bevezetett a fényűző nappaliba, és intett, hogy üljek le, a légkör hideg volt.
Elizabeth átcsúsztatta a csekket az üveg asztalon. Ajkai elmosolyodtak. „75 000 font” – mondta hideg, közömbös hangon. „Vedd el, és hagyd békén a fiamat.”
Egy pillanatig csak bámultam a csekket, meglepetésem csodálkozásba fordult. Milyen szemtelen! De aztán egy ötlet támadt a fejemben. Ha Elizabeth azt hitte, megvesztegethet, akkor durva ébredés várt rá.
Amikor hazaértem, mindent elmeséltem Robertnek. Dühös volt, de egyben szórakoztatónak is találta a helyzetet. „Azt hiszi, mindent irányíthat” – mondta, és megrázta a fejét. „Mutassuk meg neki, hogy nem így van.”
Egy héttel később Robert meghívta Elizabeth-et vacsorára a kis lakásunkba. A szokásos fölényességgel érkezett, és lenézően nézett a szerény lakberendezésünkre. „Remélem, nem mikrohullámú ételt fogsz nekem adni” – morogta.
Robert figyelmen kívül hagyta a gúnyos megjegyzését, és azt mondta: „Anya, szeretnék bemutatni neked valami újat az életemben.”
Anyám 75 000 fontot fizetett nekem, hogy hagyjam békén a fiát – a terve eredménye azonban nem az volt, amire számított.
A szemei hitetlenkedve tágra nyíltak. „Új? Miről beszélsz?”
Bementem a szobába, kezemben a gondosan bekeretezett 75 000 fontos csekkel, amit tőle kaptam. „Elizabeth,” mondtam gyengéden, „bemutatom az új üzlettársunkat.”
Az arca zavartan eltorzult. „Mi ez?”
Robert mosolygott. „Emma és én úgy döntöttünk, hogy jó célra fordítjuk a pénzedet. Egy technikai tanácsadó céget alapítottunk belőle. Hivatalosan te vagy az első befektetőnk.”
Elizabeth szája tátva maradt. „Te… erre használtad a pénzemet?”
„Igen” – feleltem, továbbra is mosolyogva. „Mivel olyan nagylelkű voltál, úgy döntöttünk, hogy a jövőnk építésére fordítjuk. Együtt.”
Anyám 75 000 dollárt fizetett nekem, hogy hagyjam békén a fiát – a tervének eredménye azonban nem az volt, amire számított.
„De azért adtam neked azt a pénzt, hogy elmenj Robertől!” – sziszegte.
„És én arra használtam, hogy vele egy erősebb életet építsek” – válaszoltam nyugodtan.
Elizabeth úgy tűnt, mindjárt felrobban, de akkor Robert közbeszólt. „Anya, meg kell értened valamit. Szeretem Emmát, és semmi sem változtathat ezen. Támogathatsz minket, vagy elmehetsz, de ez a mi életünk, nem a tiéd.”
Ezúttal Elizabeth szótlan maradt.
Az elkövetkező néhány hónapban Robert és én minden energiánkat a vállalkozásba fektettük. A 75 000 font gyors növekedésének köszönhetően irodát tudtunk bérelni, pénzt fektethetünk marketingbe és elkezdhettük kiépíteni az ügyfélkörünket. Hamarosan vállalkozásunk virágzásnak indult, és Elizabethnek nem maradt más választása, mint elfogadni, hogy nem megyek sehova.
Ironikus módon elkezdett dicsekedni a barátainak, hogy a „befektetése” sikeres vállalkozássá vált.
Anyám 75 000 fontot fizetett nekem, hogy hagyjam békén a fiát – a terve eredménye nem az lett, amire számított.
Ennek eredményeként Elizabeth értékes leckét tanult: a szerelmet és a partnerséget nem lehet megvásárolni vagy irányítani. És mi van velem? Sikerült bebizonyítanom, hogy nem csak „valami lány” vagyok, aki az útjában áll a terveinek – hanem egy olyan erő, amellyel számolni kell.
És minden alkalommal, amikor ránézek az irodánkban lógó, bekeretezett csekre, eszembe jut, milyen messzire jutottunk, és milyen kielégítő érzés, amikor valaki másnak a tönkretevésedre irányuló kísérletét a sikered alapjává tudod alakítani.