1966-ban a Batman nem csak egy film volt – popkultúra-robbanás volt, amely örökre megváltoztatta a szuperhősökről alkotott képet.
A kultikus film, amelynek főszereplői Adam West és Burt Ward voltak, a 1960-as évek élénk, színes és szokatlan stílusát testesítette meg – egy olyan korszakét, amikor a kulturális tájat a pop-art, a pszichedelikus minták és a játékos humor jellemezte.
És mint a legtöbb legendás filmben, ebben is volt számos kulisszatitok és ruházati baklövés, amelyek a Batman-filmet ugyanolyan emlékezetessé tették, mint a filmben látható kalandjai.
A film megjelenésének cinikus oka
Szerintem az első Batman-film a 1960-as évek popkultúrájának ragyogó megtestesülése.
A szemet gyönyörködtető élénk színek, az abszurd módon eltúlzott verekedős jelenetek és a nevetséges határát súroló humor mind-mind annak a kornak a jellemzői. Az 1960-as évek közepén Amerika átmeneti időszakban volt – politikai zavargások, társadalmi változások és kulturális forradalom. Mi lehetne jobb a valóság elől való meneküléshez, mint egy vidám, könnyelmű képregényhős, aki olyan gonosztevőkkel küzd, mint a Joker, a Pingvin és a Macskanő, egy olyan világban, ahol a legrosszabb, ami történhet, az a nevetés?
Természetesen a 1966-os Batman film mögött meglehetősen okos és, őszintén szólva, kissé cinikus okok álltak.
A producer, William Dozer így gondolta: „Hé, miért ne hoznánk ki ezt a Batman-filmet a nagyképernyőre, amíg az első évad még folyamatban van, hogy felkavarjuk a port?” Zseniális húzás, igaz?
De a 20th Century-Fox-nak ez nem tetszett. Nem akarták a film teljes költségét állni, amikor egyszerűen megoszthatták a kiadásokat egy sokkal kevésbé kockázatos tévésorozatra. Ezért, míg Dozier nagy álmokat dédelgetett, a stúdió úgy döntött, hogy biztosra megy, és hagyta, hogy ő maga haladjon tovább a film elkészítésének útján. Klasszikus hollywoodi lépés – semmi sem hasonlítható össze a kiszámított kockázattal…
Adam West két kötelező feltétele
1966-ban, amikor Batman megjelent a színpadon, Adam West a népszerűség csúcsán volt, a popkultúra szenzációja. Magas, feszes testű, bariton hangú, ő volt az ideális, tipikus amerikai Bruce Wayne. De mielőtt a gothami bűnözés elleni harc kultikus alakjává vált, Adam West csak egy a sok színész közül volt, aki a nagy áttörésre várt.
Valójában William West Anderson néven született, és 1959-ben, miután néhány kisebb televíziós szerepet játszott, Hollywoodba költözött, és nevét „Adam West”-re változtatta.
A Batman producere, William Dozier nemcsak West külseje és karizmája miatt választotta ki, hanem azért is, mert felfigyelt rá, amikor James Bond-stílusú kémet, Captain Q-t alakította a Nestlé Quik reklámjában.
Amikor Adam elolvasta a 1966-os Batman pilot epizód forgatókönyvét, már 20 oldal után beleszeretett. Ahogy egy 2006-os interjúban elmondta: „Elolvastam a pilot forgatókönyvét, és már 20 oldal után rájöttem, hogy ez pontosan az a komédia, amit csinálni akarok”.
A castingról szóló döntés West és Lyle Waggoner közötti vitához vezetett, és végül West két feltétellel vállalta el a szerepet. Először is, több képernyőidőt akart Bruce Wayne szerepében, nem csak Batmanként.
Másodszor, ő akarta jóváhagyni, ki fogja játszani Robint. Berth Wardnak adott zöld utat, aki barna öves karate-mester volt, de színészi tapasztalata nem volt.
West szerint ő megértette az anyagot, és valami egyedülállót hozott a Batman szerepébe: „Nem lehet komolyan, szögletes állkapoccsal, egyenes vonalakkal játszani Batmant anélkül, hogy a nézők éreznék, hogy a maszk mögött valami várja a kiutat, hogy ő egy kicsit őrült, furcsa.”
Álarcos átok
Annak ellenére, hogy Adam West volt Batman a kultikus 1966-os tévésorozatban, folyamatosan küzdenie kellett legnagyobb sikerével.
Annak ellenére, hogy karrierje során számos filmben és tévéműsorban szerepelt, mindig „tévés Batmannek” nevezték.
A sorozat befejezése után nehezen talált szerepeket, de legendás visszatérését a Griffin családban Cuahoga polgármesterének hangjaként ünnepelte.
Sajnos West 2017-ben, rövid leukémiás küzdelem után elhunyt.
A Joker nem volt hajlandó leborotválni a bajuszát
Tudtad, hogy Cesar Romero, aki a Jokert játszotta, kategorikusan megtagadta, hogy a szerep kedvéért leborotválja ikonikus bajuszát?
Ehelyett a sminkesek egyszerűen fehér festékkel kenték be őket. A magas, udvarias színész minden epizódban és filmben ragaszkodott ehhez a furcsa megoldáshoz, és legyünk őszinték – senkit sem tévesztett meg ez a „fedő”. Ha ez olyan fontos lett volna, a producerek könnyen használhattak volna protézist, hogy elrejtse a bajuszát, de Romero makacssága a Joker varázsának részévé vált.
Romero 1994-ben, 86 éves korában halt meg, trombózis okozta szövődmények következtében, miután súlyos hörghurut és tüdőgyulladás miatt kórházba került. Hollywoodi sétányon, a Hollywood Boulevard 6615. szám alatt kapott csillagot a filmművészethez való hozzájárulásáért, és egy másik csillagot a Vine Street 1719. szám alatt a televíziózásért.
Lee Meriwether el nem mesélt története
A közkeletű vélekedéssel ellentétben Lee Meriwether soha nem játszotta a Macskanőt a Batman (1966) tévésorozatban – ez a megtiszteltetés Julie Newmar és Erica Kitt jutott. Meriwether azonban eljátszotta ezt a kultikus szerepet a 1966-os Batman: A film című filmben.
De úgy tűnik, hogy a film forgatása megkezdődött, mielőtt Lee Meriwether hivatalosan megkapta a Macskanő szerepét. Ennek eredményeként a kultikus gonosztevő nem szerepel a film kezdő jelenetében, amely a Pingvin tengeralattjáróján játszódik, és amelyben a többi három gonosztevő megjelenik.
Egy érdekes részlet, amelyet kevesen ismernek (talán azért, mert Lee egy 1966-os újságinterjúban osztotta meg), hogy Lee-nek volt egy zseniális módszere a Macskanő szerepére való felkészüléshez. A volt Miss America sztárnak két macskája volt otthon, és úgy döntött, hogy alaposan tanulmányozza őket a film forgatása előtt.
„Figyeltem őket. Megpróbáltam úgy mozogni, mint ők – méltóságteljesen, csendesen, de ugyanakkor képesek voltak gonoszul rátámadni figyelmeztetés nélkül” – mondja.
Ruházati baki
Itt van egy aprócska érdekesség, különösen, ha láttad a Batman: A film (1966) című filmet a mozivásznon! A filmben van egy váratlan és felejthetetlen pillanat, amely talán az egyik leglegendásabb a televízió és a film történetében.
A film elején Batman és Robin helikopterrel repülnek Gotham City (valójában Los Angeles) felett. Elrepülnek egy csoport bikinis nő mellett, akik a tetőn vannak. Ha figyelmesek vagytok, észrevehetitek, hogy az egyik bikini (a piros) nem marad a helyén, és kicsit többet fed fel, mint kellene.
Természetesen a film producerei gyorsan eltüntették ezt a részletet a végleges változatból, mivel nem tudták újraforgatni a jelenetet.
Ez a kis részlet sok rajongót elvarázsolt és meglepett, köztük egy Reddit-felhasználót, aki így írt: „A homályosság miatt úgy tűnik, hogy hosszú haja van elöl, de ez nem logikus, mivel a haja fel-le ugrál, és úgy tűnik, hogy copfba van kötve. Korábban állandóan néztem ezt a filmet, és soha nem vettem észre.” Ez egyike azoknak a furcsa pillanatoknak, amelyek ráébresztenek arra, hogy mennyi figyelmet (vagy figyelmetlenséget) szenteltek ezeknek a klasszikus részleteknek.
Adam West „hamisítása”
De talán a legérdekesebb apróság a 1966-os Batman-filmből nem másnak, mint magának Adam Westnek köszönhető. Egy interjúban, amelyet néhány évvel a film megjelenése után adott, West elárulta, hogy volt egy jelenet a filmben, amelyet egyszerűen nem tudott komolyan venni.
Ez a kultikus jelenet a „cápariasztóval”, amikor Batman egy helikopteren lóg, bombával a kezében, és egy cápa támad rá.
Hogy megmeneküljön, cápa-riasztó spray-t használ, ami csodálatos módon működik, és sikerül sértetlenül megmenekülnie. West számára azonban ez a jelenet annyira szokatlan volt, hogy nem tudta visszatartani a nevetését, annyira hamisnak tűnt az egész.
West is emlékezett arra, hogy a producerek nem voltak elégedettek a hanghatásokkal, amelyeket Batman adott ki, amikor nekicsapódott a cápának. West elmosolyodott, és azt mondta, hogy ez nem számít, tekintve, hogy a cápa milyen hamisnak tűnt.
Ezenkívül ennek a kultikus jelenetnek a közepén egy baklövés történik. Amikor Robin átadja Batmannek a Shark Repellent Bat Spray-t, fejjel lefelé lóg közvetlenül Batman felett. De amikor Batman a spray-t a cápára használja, Robin rejtélyes módon sehol sem látható.
Ha ma nézzük ezt a jelenetet, hatalmas műanyag cápájával és túlságosan színházias harcával, szinte abszurdnak tűnik. De ez is része a varázsának. A Batman-film nem akart komolyan vehető lenni. Ez egy játékos szatíra volt a szuperhősök műfajáról, amely túlzott kellékeket és abszurd humort használt, hogy szórakoztassa a nézőket, akiknek szükségük volt egy kis kikapcsolódásra a 1960-as évek nehéz valóságától.
A 1966-os Batman film örökös öröksége
Vulgáris stílusa és véletlen ruházati hibái ellenére a 1966-os Batman film nosztalgikus és kedvelt helyet foglal el a popkultúrában. Ez egy időkapszula, amely megörökíti azt a történelmi pillanatot, amikor a szuperhősök vidámak és könnyedek voltak, és nem viselték a világ egész súlyát a vállukon.
Míg mi Batmant komor, mélabús alakként ismerjük, az 1966-os film egy olyan Batmant mutatott be nekünk, aki tele volt kütyükkel, színekkel és humorral.
Például körülbelül 15:00-kor Pingvin kimondja a következő mondatot: „Együtt fogunk lógni, vagy ami még biztosabb, mindannyian külön-külön fogunk lógni”. Ez a tréfás mondat, amely gonosz fenyegetésnek hangzik, valójában Benjamin Franklin mondta az amerikai forradalom idején, amikor attól tartott, hogy kollégái, a küldöttek árulással vádolják meg.
Ez egy vicces fordulat a filmben, amely megmutatja, hogy még Gotham gonosztevői sem tudnak ellenállni egy kis történelemleckének – és mindez könnyed és játékos hangnemben.
Körülbelül 1:40:00-kor az Egyesült Világ egyik küldöttje elkezd kopogni a cipőjével az asztalon és kiabálni. Ez utalás a szovjet vezető, Nyikita Hruscsov híres cipővel való kopogására az ENSZ Közgyűlésén 1960-ban.
Gondok a ruhatárban, szupergonoszok és még hamis cápák is – mindez a filmtörténet felejthetetlen részévé vált. Emlékszel erre a filmre? És észrevetted ezeket a vicces bakikat?