A gyermekük születésének a boldogság csúcspontját kellett volna jelentenie Emily számára, de ötéves fiuk furcsa viselkedése felforgatta a világukat. Amint a fiú a megszokottól eltérően kezdett viselkedni, Emily megérezte, hogy valami nincs rendben. Nem tudott azonnal rájönni, hogy mi az, és a család élete örökre megváltozott.
Emily két gyermek édesanyja volt. Az élete az utóbbi időben elég stresszes lett, mivel egyszerre kellett gondoskodnia a nagyobbik fiáról, Maxről és az újszülött kislányáról, Lisáról.
Nem panaszkodott, bár minden nap tele volt gondokkal — pelenkázással, álmatlan éjszakákkal, aggodalmakkal. Néhány nappal ezelőtt azonban Max viselkedése kezdett aggasztóvá válni.
Max alig várta, hogy a nővére megjelenjen. Boldogan beszélt arról, hogyan fog gondoskodni róla.
„Hat nap múlva nagy testvér leszel!” — Emily azt mondta.
„Hat?” — Max meglepetten vágott közbe.
„Igen! Nagytestvér leszel!” — Emily mosolyogva mondta.
„Én fogok parancsolgatni neki?” — Max viccelődött.
„Nem egészen, de segíthetsz majd neki — pelenkát cserélni, könyvet olvasni, énekelni”.
„Megfoghatom, mint egy babát?”
„Nem, a babáknak gondoskodásra van szükségük” — válaszolta Emily férjének, Dannak.
Max olyan lelkes volt, ahogy szeretettel ringatta a játékát, dalokat énekelt neki, és terveket szőtt a jövőre nézve.
Arra azonban senki sem számított, hogy a szülés után furcsa fordulatot vesznek a dolgok.
Amikor megindultak a fájások, Emily sürgősen felhívta a férjét, és a kórházba hajtottak.
A várakozás napja stresszes volt, Dan támogatta a feleségét, de senki sem tudta megjósolni, mi fog történni.
Nem sokkal a szülés után Emily meglátta a kis Lisát rózsaszín takaróba csavarva.
„Ő egy csoda” — mondta Dan, miközben megölelte a feleségét.
Néhány órával később Dan behozta Maxet a szobába. Max boldogan szaladt a húgához, és lelkesen nézett rá.
„Olyan kicsi!” — csodálta, és gyengéden megérintette az arcát.
«Lisának hívják — mondta Emily boldogan.
De hamarosan elkezdődött a furcsaság.
Amikor hazaértek, Max, aki eleinte örült, kerülni kezdte a húgát. Nem volt hajlandó vele játszani, még a kiságyra sem nézett.
Emily leült Max mellé, és megkérdezte: «Mi a baj? Miért nem akarsz játszani?»
„Nem a nővérem miatt” — mondta Max halkan.
Emily értetlenkedett, azt hitte, hogy csak féltékenységből. De Max továbbra is kitartott amellett, hogy látta, amint a nővér egy másik babát hozott be a szobába, egy másik takaróba csavarva.
Emily és Dan azonnal a kórházba mentek, ahol kiderült, hogy tévedés történt. Az igazi lányuk egy másik családnál volt.
A DNS-teszt megerősítette, hogy Maxnek igaza volt. Visszakapták az igazi Lisát.
Ez az eset fontos leckét adott Emilynek: a gyerekek észrevesznek olyan dolgokat, amelyeket a felnőttek nem látnak, és megérzéseik elvezethetnek az igazsághoz.