Nael és felesége, Susan maguk is árvaházban nőttek fel, és kapcsolatuk már akkor is komoly volt. Susan mindössze tizennégy évesen adott életet első gyermeküknek.
Felnőttkorukra a házaspárnak már három gyermeke született. A fiatal Rayford család úgy döntött, hogy nem állnak meg itt, minél több gyermeknek akartak boldogságot adni.
Susan szinte minden évben szült, a legfiatalabbat a családjukban negyvenhárom évesen hozta világra, bár ezt a babát már nem tervezték. De ez kiegyenlítette a testvérek számát Raifordban, egyenként tizenegyen lettek.
Nael és Susan legidősebb örököse nemrég ünnepelte harminckettedik születésnapját. Ez az esemény egybeesett a hatalmas új kastélyba költözéssel, most már minden gyereknek saját szobája van.
Az állam ösztöndíjakkal és támogatásokkal támogatja a családot, de a szülőknek saját jövedelmük is van, a családi pékségből.
A napi munka mennyisége, amivel Raifordéknak szembe kell nézniük, elképesztő, már csak a mosás is megéri, néha még éjszaka is dolgozik a gép, hogy reggelre tiszta legyen a ruha.
Nael és idősebb fiai kisbusszal intézik a bevásárlást, hogy mindent be tudjanak szerezni, ami a családnak aznapra kell.
Raifordék együtt nyaralnak is. Külön buszt bérelnek, hogy eljussanak a tengerhez, és az utazásaikat általában a városháza vagy a szponzorok fizetik.
Nem tudni, hogy lesz-e még egy gyermekük; bármi megtörténhet, és akkor újra át kell gondolni a lányok és fiúk közötti egyensúlyt.