Mindenki tudja, hogy a hajléktalanokkal nem bánnak jól a nyilvános helyeken. Vagy elkerülik őket, vagy ha kávézókról vagy üzletekről van szó, akkor kirúgják őket. De ilyenkor érdemes emlékezni arra, hogy ők is olyan emberek, mint mi mindannyian. És egyébként nagyon gyakran a koszos ruha alatt nem biztos, hogy pontosan az van, akinek gondoljuk.
Marina például egy átlagos pincérnő. Egy átlagos kávézóban dolgozik. Az emberek között a hétvégén gyerekes családoktól a magányos sofőrökig sokféle ember van. Egy szép vasárnap délután bejött egy férfi, aki nagyon különbözött a többiektől. A ruhája régi és piszkos volt, és nem volt friss állapotban. Rendelni akart, de egyik pincér sem lépett oda hozzá. Így hát hamarosan Marina lépett oda, és felvette a rendelést.
Ekkor az üzletvezető odahívta, és leszidta, figyelmeztette, hogy ha nem zárja le a számlát, akkor azt levonják a fizetéséből. Min lepődött meg Marina. Amikor a férfi nem csak teljesen lezárta a számlát, de még ötezer forint borravalót is hagyott neki.
Később kiderült, hogy ez egy csekk volt a kávézó tulajdonosától. Azt szerette volna látni, hogy a személyzete elég barátságos-e a vendégeivel. A „csöves” közeli barátja volt.
Egyébként a végén azt az üzletvezetőt kirúgták, és a helyére Marinát tették, aki jóhiszeműen figyelemmel kíséri a személyzet minden munkáját.
