Egy apró ruhadarab. Ez volt minden, ami ahhoz kellett, hogy felháborodást, tiltásokat és akár letartóztatásokat is kiváltson szerte a világon.
A több évtizedig tartó háborúban a szerénység és a szabadság között a bikini egyszerre lett a gonosz és a győztes. A pápák bűnösnek nevezték. A kormányok betiltották.
De a nők továbbra is viselték – és minden merész megjelenéssel új szabályokat írtak.
Varrónők a strandokon
A 20. század hajnalán a fürdőruhák messze álltak azoktól a kecses és stílusos modellektől, amelyeket ma ismerünk. Akkoriban ezek terjedelmes, gyapjú ruhák voltak, amelyek a nap ellen védtek. Nem a divatról volt szó, hanem a szerénységről.
A szigorú öltözködési szabályok általánosak voltak az Egyesült Államok strandjain. Ahogy Kathleen Morgan Drown és Patrick Huber írják a 1920-as évek popkultúrájáról szóló könyvükben, olyan helyeken, mint a chicagói Clarendon strand, még szabókat is alkalmaztak, hogy a helyszínen igazítsák a fürdőruhákat, amelyeket túl merésznek tartottak.
Hasonló szabályok jelentek meg az egész országban – például 1915-ben Coney Islanden betiltották a fürdőzéshez viselt zoknit, ha az „a térd gödröcskéit” láthatóvá tette. Washingtonban, a Columbia körzetben a strandrendőrség, mint köztudott, mérőszalaggal a kezében felügyelte ezeknek a szabályoknak a betartását.
Letartóztattak egy egyrészes fürdőruha miatt?
Az 1900-as évek elején mindenki igyekezett eltakarni magát. Mind a férfiak, mind a nők kötelesek voltak nyaktól térdig érő ruhát viselni – kivétel nélkül. Ha a bőr látszott? Az botrányosnak számított.
De a változások már a láthatáron voltak. 1907-ben az ausztrál úszónő, Annette Kellerman az elsők között volt, aki szembeszállt ezekkel a normákkal, és a korabeli szokásos nadrág helyett egyrészes ruhát viselt, amely felfedte a karjait, lábait és nyakát.
Kellerman, akit kiemelkedő úszási képességei miatt „ausztrál sellőnek” neveztek, életének nagy részét a társadalmi normák megkérdőjelezésével és az ideálok újragondolásával töltötte.
Kellerman saját elmondása szerint a rendőrség letartóztatta „illetlen” ruhája miatt, bár erről nincs hivatalos bejelentés. Mindazonáltal akkoriban botrányt kavart, hogy egy nő ilyen ruhában úszott. Az eset bekerült az újságok címlapjára és mozgalmat indított el.
Kellerman merész döntése a fürdőruha mellett felkeltette a közvélemény figyelmét, és hamarosan az egyrészes fürdőruhái népszerű trenddé váltak.
A kereslet annyira megnőtt, hogy végül saját fürdőruha-kollekciót indított, és az „Annette Kellerman”, ahogy elnevezték, az első lépés lett a modern női fürdőruhák evolúciójában.
A viharos 20-as évek: új divathullám
Az 1920-as években a flapper stílus nemcsak az estélyi ruhákban, hanem a strandon is egyre népszerűbbé vált.
Minden azzal kezdődött, hogy egy kaliforniai lázadó csoport fellázadt a hagyományok ellen. A „szoknyás lányok” néven ismert csoport forradalmi célja egyszerű volt: olyan fürdőruhák, amelyekben a nők valóban úszni tudnak.
Így a fürdőruhák is megváltoztak, praktikusabbá és testhezállóbbá váltak. A „lányok szoknyái” egy országos változást szimbolizáltak, amely nemcsak a divattal, hanem a funkcionalitással és a mozgás szabadságával is összefüggésben állt.
Bár mai mércével mérve még mindig szerénynek számított, a nők fokozatosan több bőrt mutattak, és a fürdőruhák a mozgásszabadság érdekében készültek. De az igazi forradalom még előttünk állt.
Bikini: botrányos előrelépés
Eljött 1946, és vele együtt a bikini születése. A francia mérnök, Louis Réard által feltalált, kétrészes fürdőruha felfedte a köldököt, és több bőrt mutatott, mint amit bárki is megfelelőnek tartott a nyilvános helyeken.
Alig néhány nappal a bikini 1946-os megjelenése előtt az Egyesült Államok a Bikin-atollon végrehajtotta az első békeidőben végzett nukleáris kísérletet, ami az egész világ figyelmét felkeltette.
Bár a tervező, Louis Réard soha nem magyarázta meg, miért nevezte el a fürdőruhát „bikini”-nak, sokan úgy vélik, hogy ez utalás volt a robbanásszerű hatásra, amelyet – reményei szerint – mind kereskedelmi, mind kulturális szempontból elérni kívánt, hasonlóan a bomba hatásának. Mások úgy vélik, hogy a név a Csendes-óceán egzotikus vonzerejére utal, vagy a merész fürdőruha okozta sokkot az atombomba erejéhez hasonlítják.
Az Egyesült Államokban gyorsan reagáltak: sok strandon betiltották a bikini viselését, amit nyílt lázadásnak tekintettek. Európában sem volt sokkal egyszerűbb a helyzet. 1949-ben Franciaország betiltotta a bikini viselését a strandjain, Németországban pedig egészen az 1970-es évekig tilos volt a nyilvános uszodákban. Ugyanakkor egyes kommunista csoportok a bikini viselését a kapitalista dekadencia és az erkölcsi romlás jeleként ítélték el.
XII. Pius pápa bűnösnek nyilvánította a bikini viselését, és több ország, köztük Belgium, Olaszország, Portugália és Spanyolország országos tilalmat vezetett be a fürdőruhákra.
Egy híres eset 1952-ben történt, amikor az ausztrál modell, Ann Fergusonot arra kérték, hogy hagyja el a Surfers Paradise strandot, mert Paula Stafford bikinijét túl merésznek tartották.
Az igazság a híres fotóról
Egy fotó szimbólumává vált annak a vitának, hogy lehet-e bikini viselni a nyilvános strandokon vagy sem. Ez a fotó Olaszországból származik.
A fekete-fehér képen, amely az utóbbi években vírusként terjedt el, egy fehér egyenruhás férfi látható, aki egy bikini-ruhás fiatal nő mellett áll a strandon. A közösségi média felhasználói gyakran állítják, hogy ezt a pillanatot 1957-ben Riminiben, Olaszországban örökítették meg. A legelterjedtebb verzió szerint a férfi rendőr, aki bírságot szab ki a nőre azért, mert egyszerűen csak bikini volt rajta.
2023-ban a Reddit-en megjelent egy bejegyzés ezzel a képpel, amely több mint 31 000 szavazatot és 1400 hozzászólást kapott. A felirat így szólt: „Rendőrtiszt bírságot szab ki egy nőre bikini viselése miatt, 1957”.
De vajon valódi volt-e?
Maga a fénykép eredeti – nincs rajta semmilyen digitális manipuláció jele –, de a háttértörténet rejtély marad. Nincs bizonyíték arra, hogy a nőt valóban megbírságolták a fürdőruhája miatt. Egyesek gyanítják, hogy ez egy modell vagy színészek részvételével megrendezett jelenet lehetett, mások pedig úgy vélik, hogy a rendőr teljesen más okból szabhatott ki rá bírságot.
Mindazonáltal a fotó mély benyomást tett az emberekre.
A rimini állami levéltár igazgatója, Gianluca Braschi e-mailben megerősítette a Snopesnak, hogy Olaszországban abban az időben valóban léteztek a fürdőruhákra vonatkozó törvények, bár a fotó hátterében álló történet továbbra is tisztázatlan.
Braska magyarázata szerint az 1932-es törvény tiltotta „a teljes meztelenségben és illetlen fürdőruhában való nyilvános fürdőzést”. Ez a törvény technikailag 2000-ig hatályban maradt, bár végrehajtása nem volt következetes.
Tehát bár talán soha nem fogjuk megtudni a vírusként terjedő pillanat teljes történetét, az tükrözi annak a korszaknak a nagyon is valós feszültségét, amikor a bikini nem csak vonzotta a figyelmet… hanem bajt is hozhatott az emberre.
Hollywood hatása
A bikini csak az 1960-as években vált igazán népszerűvé. A kulturális változások megnyitották az utat a merészebb fürdőruha-modellek előtt.
De még akkor is megosztott volt a közvélemény. A konzervatívabb régiók ellenezték a miniatűr kétrészes ruhákat.
Erre példa az amerikai filmgyártási kódex, más néven a Hays-kódex, amelyet 1934-ben vezettek be. Ez megengedte a kétrészes ruhák használatát a filmekben, de szigorúan tiltotta a köldök mutatását. A Nemzeti Illendőség Légiója, egy római katolikus csoport, felszólította a hollywoodi és nemzetközi filmkészítőket, hogy teljesen hagyjanak fel a bikini használatával a nagyképernyőn.
Olyan hollywoodi sztárok megjelenése, mint Marilyn Monroe, Ursula Andress és Brigitte Bardot, segített felülvizsgálni a szépség és az önbizalom normáit. Ezek az ikonok nem csak fürdőruhát viseltek – ők maguk is a fürdőruha szinonimáivá váltak.
A lány a bikini
Talán senki sem tett többet azért, hogy a bikini világszerte népszerűvé váljon, mint a francia származású színésznő, Brigitte Bardot.
Nem csak az volt a lényeg, hogy bikini viselt, hanem az is, hogy hogyan viselte. Áttörő szerepében a „Lány bikini” című filmben Bardó nem csak fürdőruhát viselt, hanem kulturális nyilatkozattá tette azt. Alakja, amely egy rombusz alakú, pánt nélküli bikini borította, amely úgy nézett ki, mintha bármelyik pillanatban kioldódhatna, a film központi elemévé vált.
Hosszú, copfba kötött hajával és gondtalan megjelenésével Bardó nem csak játszott – átírta azokat a szabályokat, amelyek szerint a nőket a képernyőn láthattuk.
A film megpróbálta őt az óceánnal és a nappal összhangban bemutatni, de legyünk őszinték: a kamera pontosan az ő testét imádta. A filmben klasszikus pin-up stílusban jelent meg, de Bardó nem csak a szemnek volt gyönyörűség – ő volt az első színésznő, aki bikini-ben játszott főszerepet, és adott neki egy cselekményszálat.
Brigitte Bardot fehér bikiniében áll egy sziklás strandon a „A lány a bikini” című filmből, rendező: Willy Rosier, 1958. (Fotó: Atlantis Films/Pictorial Parade/Courtesy of Getty Images)
Bár Bardó nem volt az első nő, aki bikini viselt, ő volt az első, aki a bikini kultikusvá tette a cselekménynek köszönhetően, és ennek a filmnek köszönhetően az Egyesült Államokban azonnal világhírűvé vált.
Ursula Andress fehér bikini a „Dr. No” című filmből (1962) azonnal ikonná vált, mert ötvözte a szexuális vonzerőt, az erőt és a filmes hatást, amit a nézők még nem láttak.
Amikor kést a combjához erősítve kijött a tengerből, Andress nem csak felkeltette a figyelmet – erős, magabiztos és felejthetetlen volt. Ez a pillanat meghatározta őt, mint a legjobb Bond-lányt, és a bikini a popkultúrában a merész nőiesség szimbólumává vált.
Az 1970-es években a bikini mindenhol jelen volt. A fürdőruhák még merészebbek lettek: megjelentek a bikini tangák és a tanga bugyik. A férfi fürdőnadrágok is kisebb méretűek lettek, mivel a 20. század eleji „szemérmesség” már a múlté volt.
A mai fürdőruhák: testpozitív és sokszínűség
A XXI. században a fürdőruhák már nem csak a társadalmi normáknak felelnek meg. A fürdőruha-piac a választás világává vált.
A szerény egyrészes fürdőruhától a bikini-stringig és a merész stringig – itt mindenki megtalálja a neki valót. Sőt, a testalkatról szóló beszélgetés is jelentős változásokon ment keresztül. Ma már a kényelemről, az önbizalomról és a testpozitív hozzáállásról van szó, és az emberek minden formában, méretben és származásban szabadon kifejezhetik magukat a strandon vagy a medencében.
Elmúltak azok az idők, amikor a „tisztességes” fürdőruhák voltak előírva. Most minden a személyes választástól és önkifejezéstől függ. Legyen szó teljes fedésű fürdőruháról vagy a legmerészebb bikini-ről, Amerika változó nézetei a szemérmességről egy sokkal inkluzívabb és elfogadóbb társadalmat tükröznek.
Ami a szerénységért folytatott küzdelemként indult, a sokszínűség, az egyéniség és a szabadság ünneplésévé vált. Ezért legközelebb, amikor a strandra mész, ne feledd: nem csak a fürdőruha a lényeg, hanem az önkifejezéshez vezető út, amelyet az megtestesít.