Venedek remegő kézzel fogta meg nővére kezét, miközben a szülészetre vitték.
– Leila, vegyél mély levegőt! Minden rendben lesz! – suttogta, miközben megpróbálta visszatartani a könnyeit.
Az arcát verejték borította, és fájdalmasan eltorzult, amikor ránézett.
„Te vagy a legjobb testvér, akit az ég küldhetett nekem, Venedek…” – sóhajtotta, mielőtt az ajtó bezárult előtte.
Venedek tehetetlenül állt, amikor sürgősen kiutasították a szobából. A nővére csak a 36. terhességi héten járt, és az orvosok úgy döntöttek, hogy császármetszésre van szüksége. De amint megszületett az első gyermek, Leila állapota hirtelen romlott…
– Leila, maradj velem! Nézz rám, hallasz engem? – kiáltotta Venedek, de az ajtó bezárult előtte.
Percek teltek el, amelyek időnként örökkévalóságnak tűntek, mire az egyik orvos kijött és ránézett.
– Doktor… hogy van? – kérdezte Venedek, reménykedve.
Az orvos szomorúan lehajtotta a fejét.
– Sajnálom… mindent megtettünk, amit tudtunk, de nem tudtuk megállítani a vérzést. A gyerekek élnek, most az intenzív osztályon vannak.
Venedek a hallottakra a földre zuhant. A nővére annyira várt, hogy a karjába vehesse a gyerekeit. Hogyan történhetett ez?
Míg ő megpróbálta feldolgozni a tragédiát, egy ismerős, gyűlölt hang visszhangzott a folyosón.
– Hol van, a fenébe is? Azt hitted, hogy gyereket szül, és nem szóltál nekem?
Venedek hirtelen felemelte a fejét, és elöntötte a düh.
Előtte állt Leila volt barátja, Bence, izgatottan és követelőzően.
– Hol van a nővéred? – ordított.
Venedek megragadta a gallérjánál fogva, és a falhoz szorította.
– Most érdekel, mi van vele? Hol voltál, amikor miattad az utcára került? Hol voltál, amikor néhány órával ezelőtt az életéért küzdött? – sziszegte. – Meghalt, Bence! Meghalt, és te nem is voltál ott!
Bence megdöbbenve bámult rá, majd megrázta a fejét.
– Hol vannak a gyerekeim? Látni akarom őket!
Venedek összeszorította a fogait, és rákiáltott.
– Ne merészelj így hívni őket! Tűnj el innen! Nem fogod látni őket!
– Elmegyek… de visszajövök! Nem tarthatod itt a gyerekeimet! – kiáltotta Bence, mielőtt eltűnt a kórház folyosóján.
Venedek tudta, hogy nem engedheti meg, hogy egy olyan ember, mint Bence, nevelje a húga gyermekeit. Ezért a bíróságon harcolt a gyámságért.
A tárgyaláson Bence könnyeket színlelt.
– Ezek az én gyerekeim! Hogyan élhetnék nélkülük? – zokogott a bíró előtt.
A bíró azonban kemény kérdéseket tett fel neki.
– Anyagi támogatást nyújtott Leylának a terhessége alatt? Feleségül vette?
Bence lesütötte a szemét.
– Nem… nem engedhettem meg magamnak…
Venedek ügyvédje azonban elővette a trükkjét: SMS-ek és hangüzenetek bizonyították, hogy Bence alkoholista volt, és Leila csak akkor akart hozzámenni, ha ő elvonóra megy.
A bíróság végül Venedek javára döntött.
Ő örökbe fogadhatta a hármas ikreket.
Öt év telt el.
Egy nap Venedek, amikor a gyerekeket hozta haza az óvodából, egy ismerős alakot látott a háza előtt.
Bence volt az.
– Srácok, menjetek be a házba! Mindjárt jövök. – mosolygott Venedek, majd harci állásba helyezkedett.
– Már megint te?! Mit keresel itt? – ordított.
Bence magabiztosan nézett rá.
– Azért jöttem, hogy elvigyem a gyerekeimet. Stabil munkám van, készen állok az apaságra!
Venedek keserűen nevetett.
– Tényleg? Még mindig ott áll az a luxusautó a házad előtt, amit nemrég vettél? Gondolod, hogy a bíró ezt felelős szülői magatartásnak fogja tekinteni?!
De Bente nem adta fel.
Néhány hónap múlva Venedek bírósági idézést kapott.
A tárgyaláson Bence ügyvédje váratlan információval állt elő.
– Dr. Venedek… igaz, hogy agydaganatot diagnosztizáltak önnél? – kérdezte hirtelen.
Csend lett a tárgyalóteremben.
Venedek lehajtotta a fejét.
– Igen… ez igaz.
A bíró sóhajtott.
– Nagyon sajnálom, Dr. Venedek. A bíróság úgy véli, hogy a gyermekek legjobb érdeke az, hogy biológiai apjukkal legyenek. Két hete van, hogy felkészítse őket az átadásra.
Venedek érezte, hogy a szíve megállt.
Amikor összepakolta a gyerekek holmiját, a fiúk könnyes szemmel szorosan megölelték.
– Kérlek, ne hagyj el minket, bácsikám! – sírtak.
Könnyes szemmel Venedek megölelte őket.
– Fiúk… ha szeretetek, tudjátok, hogy soha nem akarnék bántani titeket. Azt akarom, hogy boldogok legyetek, és mostantól az apátok fog gondoskodni rólatok.
A fiúk szívszorítóan búcsúztak tőle.
De Ben
– Tévedtem, Venedek. Nem kellett volna küzdenem, cselekednem kellett volna.
És ebben a pillanatban váratlan fordulat következett be:
Bence segített visszavinni a gyerekek holmiját a házba…
És igen, a végtelen háború új kezdettel zárult mindenki számára.